A szerelem fagyottnak, töröttnek tűnik. Nem bírom tovább hordozni. De valakit mégis kérek. Az üveg fagyott könnyei olyanok...Mint egy kiábrándult tragédia...Mint az irgalmatlanság. A szerelem olvadtnak tűnik. Eltűntél, elfeledted a múlt valóságát. Sírva csimpaszkodsz belém, hogy hadd maradhass szívemben...Virágok szirmait hinted valaki alá. Vegyél egy mély lélegzetet és tartsd bent! Ne tűnj el, amíg nem változik meg. Az a gyengéd hang hiábavalónak tűnik...Mégis újra összehoz minket. Félek. Érzéseim kihűltek, hagyd megfagyni a könnyeket...Veszítsd el a szerelmet. Alszom. Egy igaz tükör hullott darabjaira. A kedvesség és mulandóság megfordul. Mintegy ösztönzésként kísért téged az a homokóra. Megváltozol, ha elégedetté teszlek? Ez azt jelenti, hogy túlértékelted ezeket a hazugságokat és a valóságot. Szeretlek, mégis úgy tűnik, hogy megsemmisítelek. Megőrülök! Nem tudok elválni tőled...Kérlek, ne hagyj el, ne válj el tőlem, hisz megígértük! A szerelem olvadtnak tűnik. Tartok valakit a karjaimban, bántok valakit...Majd felejtésre kényszerítem. Elveszem a magányosságot, még jobban gyötröm magam...Elkényelmesedem - megölöm azt a hangot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése