Gondolod?

Esik az eső. Nem érdekel, hogy vizes leszel, te csak állsz, és némán merengsz. Meredten nézel előre. Gondolkozol. Azon töprengsz, mit rontottál el az életben. Mit tettél, ami miatt ez járt neked. Amiért ez történt veled. Amiért ezt kaptad az élettől. A sorsod az lenne, hogy (örökké) szenvedj? Szerinted ez nem fer.  Nem tartod annak. De az életben mi az, ami igazságos? Miért csak a jók halnak meg? És miért mindig a rosszak győznek? Nekik mér nem jár ki szenvedés? Igazságtalan a sors. És te nem érted az egészet. Már eleged van ebből. A fájdalomból, amiben részesültél amióta csak élsz. Végiggondolod, mik történtek a múltadban, hozzáviszonyítod a jelent, és már el sem képzeled a jövőt. Mert nem hiszed, hogy neked van. Nem érzed úgy, hogy neked lesz. Nem vagy pesszimista, csak reálisan látod a világot. Mondod te. És talán igazad is van. Beismered?

És tied az álmom, mert látlak téged most. Az, amit ez jelent. Azt gondolom, hogy nekem most szükségem van rád. NEKEM MOST HIÁNYZOL! Mindennap látom ezt a helyet.
HAMISÍTVÁNY!!
Mindennap látom ezt a helyet. Valami, amit tettem, azt nekem meg kell változtatnom. ÉS MINDEN NAP MEGPRÓBÁLOM! Nem tudom összeszedni a darabokat. MEGPRÓBÁLOD ELVENNI AZ ÉLETEMET!! Mindent, amire nekem szükségem volt. Amit te nem tudsz megtenni értem. Ezért fordulj vissza. Én magamat adom. Soha ne hagyd magad!
És én. Én most folytatom az álmodozást. Meg akarok halni már, hogy veled legyek! És ezért próbálom. Mit kell tennem?
Minden nap rád gondolok. Meghalni most egy dolog az igazságért. Ó- meghalok érted, ha úgy gondolod, hogy szükséged van rám, vagy akarsz engem, mond mit tegyek. Hidd el az igazságot.Én soha nem engedlek el addig, amíg itt közvetlenül mellettem nem vagy. Az eksztázis. A kétségbeesett kérelmem éjszakái. És egyenesen ott vagyok miközben fekszem, enyém minden.
Annyira megöl engem amíg én halott nem vagyok. Soha nem fogják megengedni nekem, hogy éljek.
MERT NEM AKAROK EGYEDÜL LENNI, HACSAK NEM ÉN VELED VAGYOK!!

Hülye lány

Olyan, mintha a falak rám zárulnának. Megfulladok, alig tudok lélegezni. És pont ott vagyok, ahol akarod, hogy legyek. Ez egy olyan oldalad, amit soha nem láttam. Te nem az a lány vagy, aki voltál. Mindig tudod, hogy hogyan lehet elkeseríteni engem. Nézzünk szembe most ezzel. Soha nem változom. Te vagy a világom. Mindenem. Te hülye lány. Legyél a halálom. Nos, hadd menjek. Csak hadd legyen. Te hülye lány. Szeretem, ahogy megölsz. (Megölsz) Olyan vagy, mint egy angyal, de törött szárnyakkal. Egy szív, ami olyan hideg, hogy sohasem tudott könyörületet mutatni. Tudom, hogy egy fattyú vagyok. De nem vagyok gyáva. (De nem látod, mit csinálsz velem) Minden egyes órával egyre gyorsabban zuhanok. (Miért nem látod, mit csinálsz velem) Nyisd ki a szemed. Ez megöl engem.

Baszd meg

Hol a szerencsés jövő? Hol van a mi szerencsénk? Eljön a jövő? Faszfej..Baszd meg. Baszd meg! És filmszakadás...Vidám emlékek gyertek vissza! Hol a szerencsés jövő? Hol van a mi szerencsénk? Eljön a jövő? Faszfej! Baszd meg!...Baszd meg. És filmszakadás...Vidám emlékek gyertek vissza! Ha felmerül, hogy kigúnyoltak, leleplezi őket a Vörös Folyó áramlása. Mosolygós hullákból épült hegyi úton sétálsz. Ismét el nem éri, és a hangyák rajzanak a liliom körül. A Nap alatt a népet nem lehet megváltani,még az ember mindkét kezében ott a hamu és a néma könnyek...Brutális a Hold és a Nap ingázása. Lezárta szemét, de még holnap felnéz. A Vörös Napra, szűkszavú kérdése és...Faszfej...Baszd meg! Baszd meg...És filmszakadás. Vidám emlékek gyertek vissza...

Üresebb, mint egy komédia könnyei...

A látásom elhomályosul. Az üveges ég, a szél színe..A körhinta egyedül játszik. Integetek. Elgyengült hangom fontosabb a lelkiismeret-furdalásomnál. Holnap alszom, elhagyva önmagam. Üresebb, mint egy komédia könnyei. Elfognak, majd elpusztítanak. Itt...A sötét reggelen én vagyok a keret az ablakban. Felébresztem alvó bőröm, és megérintem a nedves képet. Lehullanak a virágszirmok a folyót éltetve, merre indulsz? Kezem a lezárt, súlyos ajtóra teszem. Ez egy parádéra emlékeztet, a csend megint nevet a tényen, hogy ma éjjel megint nem fogok aludni. Üresebb, mint egy komédia könnyei. Elfognak, majd elpusztítanak. Itt, legyen szerelem...A tréfásan táncoló évszakok vég nélkül megsebeznek. Elfognak, majd elpusztítanak. És megolvadnak az álmoktól, miket kinyújtok. Vérzek az utamon, mindennel kárpótolva téged. Milyen nehéz a vér? Boldogság és szomorúság túl közel fekszik egymáshoz. A kéz, ami holnap születik, egyszerűen tiszta lesz, semmi más. Most alig látlak téged a könnyeimtől. Van ott egy óriáskerék, ahonnan láthatlak. Az omladozó dallam édes és gyönyörű, ez félelmetes. Az árnyék, mit felfed a nap, beleég az emlékezetembe. És ez megérinti a szívemet, jobban mint a felszínes szavak.

Kedves angyalom, hol kezdem el kifejezni, hogy hogyan érzek? Nos a szeretetem vak lett. Most mindaz, amit érzek, az, hogy mit hallok. A szavaid elhasadnak és száguldanak, és a szívemen keresztül annyira gyenge és tiszta. Most megtalálom magamat, ahogy meg akarok halni. Ma este második alkalommal vérzek. Megtartom a szeretet az az elmémben. Ha csak a szeretetem lehetne veled. Ha csak ez a fájdalom, ez a fájdalom szintén meghalt. Úgyhogy összetörlek téged távol, távol, távol tőlem. Ahogy egyedül ülök itt gondolkodok mindenről, amit mondtál. Tudod azóta, hogy egyedül vagyok. Jó, talán végül is én holtan jobb voltam. Mert nélküled az életem lement...Mit teszek, amikor megtalálom magamat, ahogy meg akarok halni? Ez a különc lettem, az ellenségem. Az angyalom az ellenségem. És nem tudom...Igen. Össze foglak törni téged távol! (Mindaz az elmémben van). És nem tudom. Őszintén a tiéd.

A híd

Tegyük fel, hogy van két "világ". Ezeket egy folyó választja el egymástól. Az egyik oldalon te vagy, a másikon nem tudod, hogy mi lehet, mert még sosem jártál ott. A folyó két partszakaszát egy híd köti össze. Téged mindig is érdekelt, hogy mi lehet a túloldalon. Telik az idő. Egyik nap úgy döntesz, hogy átmész a hídon. Mikor rálépsz, nagy örömmel száguldanál előre, de mire a közepére érkezel, eszedbe jut, hogy mi van, ha leszakad alattad a híd, mielőtt átérnél? Vagy mi van, ha nem fog tetszeni az, amit azon az oldalon találsz? És mi van akkor, ha már nem térhetsz vissza oda, ahonnan indultál? Rengeteg kérdés átfut az agyadon ebben a pár pillanatban. Megingasz. Döntésképtelenné válsz. De döntened kell minél hamarabb, hogy mit teszel, mert eljár feletted az idő. Átmész a túlpartra, vagy megfordulsz és visszasétálsz oda, ahonnan jöttél, vagy netán ott maradsz addig, amíg nem döntesz? És mi van akkor, ha sosem döntesz? Ott fogsz maradni mindörökre a híd közepén és gondolkozol azon, hogy mit lépj ezután? Minden út kihívás. Sosem tudhatod, mi vár rád a végén. Veszel egy mély levegőt és bátorságot öntesz magadba, hogy kiderítsd, vagy nem kockáztatsz és hátrább lépsz, majd elindulsz vissza a biztonságos részre? De mi van akkor, ha neked mát eleve ott sem volt jó? Na akkor gondolod azt, hogy neked úgyis mindegy. És akkor előre mész...át a hídon.