Gondolod? Véged!

Hol van az ihleted? Elvesztetted azt ó annyira régen. Annyi újításért...Láttam ezt, ahogy jóval előtte jött. Neked nem volt indítékod, a reményeid lent magasak de csapdába ejtettek. Ez az állandó verseny, győztünk de a még mindig tartod a pontszámod. De felnőttem miközben kívántam egy csillagon. A gondolkodásod, én már nem jutok messzire. Dedikáción annyira magas, ez annyira jónak tűnik hogy elszabadul. Ennek az ismétlésnek az egészéből, ez a dühös város, ez a csatamező. Úgyhogy most hagyományt fogunk tönkretenni. Ott fogunk hagyni téged úszni a nyomdokunkban. Az ihleted nélkül, nem fogsz életben maradni, biztosan meg fogsz fulladni.