A cigaretta, ami leégett...

Ültem és hallgattam a sziréneket, cigarettákat szívtam és néztem, ahogy a fények elhalványulnak. Mi ágyban fektetett és vigyázott ahogy az idő átment. Hogyan engedtük meg a dolgoknak, hogy most annyira rosszak legyenek? Ahogy a cigaretta, ami leégett az ajkaimra, a cigarettaként, ami leégett, leégett. Ahogy az érzések elhalványulnak, az éjszaka véget ér. És 12 órakor a lábam alszik. Úgyhogy még egyszer kérdezlek téged, te szerelmes vagy még mindig ma este? Persze talán, persze nem, biztos eh, persze eltűnök. És most nekünk mind végünk van, és bámulom a falat, ahogy visszatükrözi a rosszakat a szeretetben. És minden, ami nekem most van, van, és mindaz, ami nekem most van, rockzene, és szukák, kokainsorozat, és hosszú kiterjesztés. Ahogy a cigaretta, ami leégett az ajkaimra, a cigarettaként, ami leégett, leégett. A cigarettaként, ami leégett, leégett.