Boulward

Hogyan alszol éjjel, azzal a tudattal, hogy mit tettél velem? Hogyan csinálod végig a napot, tudva, hogy számomra meghaltál. A városi fények nekem adják a válaszokat. (Valamelyik nap, valami út.) Megtört szívű, töltött haraggal. (Túl késő.) Elbújni de most vége. (Séta, nincs út.) Adj neki időt, nem lesz sokkal jobb. (Néhány nap, néhány út.) És próbáld meg igazolni.Minden dolog bennünk van. (Te soha nem fogod...). És próbáld megérteni. Minden, amire gondolok. (Te soha sem fogsz...) A te gondolataid felfalják a fájdalom belül. És nem gondolod azt, hogy ez megsebez engem, amikor a múltra gondolok? Szóval csábító, mint most. És ne gondold, hogy fáj nekem, amikor gondolok a múltra. És látom én vagyok üres. "Én ott leszek." Ez, amit mondtál. Ott leszek. Az, amit mondtál, én vagyok. Vártam, mint a gyermek. Vártam 17 éve. Már kifelé az ablakon néztem, hogy lássam, közeledsz-e. Azt mondtam: "Ne aggódj, majd én megvédelek. Én az leszek, akinek kell hogy legyek. Mosolyt csalok az arcodra."             Arcodra...       Soha nem lesz...          Soha nem fog...